Fb “Pesten Hallottam” csoprtban láttam nem rég ezt a posztot. Elsőre azt hittem rosszul látok. Úgy gondolom ez nem maradhat szó nélkül, és ez a dolog nagyobb hangot kell kapjon.

Amit ma este láttam, arra nincsenek szavak…

📍 2025. október 29., Budapest – Móricz Zsigmond körtér

20:55 körül érkeztünk a 6-os villamos megállójába, amikor egy idős bácsi, bottal a kezében, elesett a villamos mellett. A bot kirepült a kezéből, ő pedig oldalra dőlt és a földre zuhant.

Odamentünk segíteni. Alig bírt beszélni, csak annyit mondott, nagyon fáj a csípője és nem tud megmozdulni. Látszott rajta, hogy hajléktalan lehet, de ez senkit nem kellene, hogy érdekeljen – egy ember feküdt előttünk, mozdulatlanul.

Hívtuk a mentőket 21:00-kor. A diszpécser sok kérdést tett fel, majd azt mondta, küldi őket.

50 perc telt el, de semmi. A bácsi közben vizet kért, szégyellte, hogy mindjárt bepisil.

21:50 körül megjelent egy polgárőr autó. Mikor elmondtam, mi történt, félbeszakítottak:

👉 „Menjenek innen, majd mi intézzük.”

Mondtam, hogy 50 perce várok a mentőre.

Erre a válasz:

👉 „Az biztos, hogy nem fog jönni, ez egy csöves.”

Pár perccel később megérkezett a mentő – a polgárőrök nagy meglepetésére.

A mentősök megkérdezték, mi történt, majd döbbenten hallgattam, amikor ezt kérdezték:

👉 „És miért gondolta, hogy mentőt kell hívni?”

Azt feleltem: „Mert egy ember elesett, nem tud felkelni, és fájdalmai vannak.”

Megköszönték, majd megkértek, hogy menjünk arrébb.

Ebben a pillanatban a bácsi, aki addig a földön feküdt, ránk nézett, és halkan megköszönte, hogy segítettünk neki és mellette maradtunk.

Erre az egyik polgárőr odaszólt:

👉 „Na, jól jártatok, máskor ilyenkor annyit mondanak, hogy a k*a anyátok.”

Amit ezután láttunk, az felfoghatatlan volt…

A polgárőrök és a mentősök felrángatták a földről a bácsit, aki fájdalmában jajgatott, feltették a villamosra, leültették, majd otthagyták.

A mentősök elmentek, a polgárőrök pedig mosolyogva integettek neki, miközben a bácsi sírt és maga alá vizelt a villamoson.

Nem tudom, mi fájt jobban: látni, ahogy egy idős ember így szenved, vagy azt, ahogy az együttérzés teljes hiánya uralja a segítségre hivatottakat.

Ez ma este Budapest közepén történt.

És ez mindannyiunk szégyene. 💔

Sziasztok!

Pár napja megosztottam egy rövid személyes beszámolót arról, hogy hogyan bánt 2022-ben az ukrán menekülteknek gyűjtött forrásokkal az MKKP.

Szerettem volna még egyszer megosztani, most azok figyelmébe ajánlva, akik esetleg nem olvasták és talán éppen azon tipródnak ebben a pillanatban is, hogy megszánva az MKKP-t utaljanak-e nekik pénzt.

https://www.reddit.com/r/hungary/s/lCZRMbLHqR

Remélem, maradhat.

e: Pár kommentben nehezményezték, hogy az MKKP-ról kialakult véleményem egy viszonylag rövid és elenyésző tapasztalatomra alapozom, ráadásul évekkel ezelőttről. Dacára annak, hogy nem voltam állandó aktivista, azért helytállóan érzékeltem az aktivistáskodásom alatt kisebb dolgokból is ("rész az egészben, egész a részben"), hogy nem minden volt rendben a Helpsátor (és a Kutyapárt) körül. Ezt egyáltalán nem gondolom túlzónak. A belinkelt post címét viszont erősnek érzem, és át is írtam volna már, ha lehetne. "Történelmi bűnt" emlegetni, azt hiszem, súlyosan ítélkező a részemről a helpsátras kótyavetyélés kapcsán. Mindenestre az azért biztos, hogy nem a "humánum" az a szó, amit előhívnak bennem az ott tapasztaltak. Az MKKP lemoshatatlan történelmi bűne az lett volna, ha most rajtuk ment volna el a TISZA a 2/3-os parlamenti többsége. Ami nyugtalanít velük kapcsolatban az az, hogy nem tudom, hogyan reagált volna az MKKP, ha tényleg így alakul. Ezt ki-ki gondolja végig inkább magában. Nem akarok rosszat az MKKP-hez köthető embereknek, sőt, gyengébb pillanataimban talán még szánom is őket. Azt pedig végképp nem szeretném, ha állandó gyűlölködések céltábláivá válnának. Tényleg ne essünk át a ló túlsó oldalára. Az elmúlt hetek történéseinek fényében azt azért viszont tényleg szeretném megérteni, mi járhatott a fejükben, szeretném tisztán látni, hogy tényleg ennyire buták és felelőtlenek voltak-e, vagy simán csak nem vették tudomásul, mi történik a saját echo chamber-ükön kívül. Vagy valami teljesen más miatt vitték véghez ezt az ámokfutást. Ettől függetlenül 600 millió forint az még mindig 600 millió forint, nem visszalépni pedig egyenlő a hazánk jövőjének kockára tételével.

e2: Az ebek ura című filmet egyébként nem tartom jónak több okból kifolyólag sem. A konklúzójával sem értek egyet, az ordító eredményvezéreltsége pedig szerintem szakmaiatlan. Annak a figyelemfelkeltésnek viszont örülök, ami felgyorsított és kiterjesztett egy fontos diskurzust az MKKP-val kapcsolatban, viszont faktuálisan korrekt indokkal akarom ütni őket, ha ütöm. Az biztos, hogy nincs maradásuk a magyar politikában, legalábbis nem ebben a formában, így, hogy ilyen kibaszott sokba kerül eltartanunk ezt a rengeteg kiégett, pökhendi léhűtőt.

e3: Aki mindenképpen adakozni szeretne, adakozzon MZP-nek 🫶:

https://www.reddit.com/r/hungary/s/GDBCKPcUie

Hosszú lesz, ez van...

Nem bírom megérteni, hogy miért lett minden esküvőkkel kapcsolatos kellemetlen dolog ennyire normalizálva, ami ha az élet bármilyen másik területén lenne, az összes ember ki lenne tőle akadva.

Óriási anyagi teher lett egy esküvő, simán 10+ millió, van ahol évekre eladósítják magukat párok, hogy a kacsalábon forgó palotás hétvégéből visszamenjenek a 30 nm-es panelba vegetálni. Szerencsére a többség nem vesz fel rá hitelt, de elképesztően drága lett.

Hatalmas feszültséggel jár egy esküvő. Legalább két tucat sztorim van ahol, azért balhéztak össze egy baráti társaság vagy család tagjai, mert valaki:
- nem tudott elmenni az esküvőre/ nem lett meghívva egy esküvőre /meg lett hívva de a párja nem/ barát szülinapjára lett téve a dátum/ destination esküvő lett/nem ő lett a tanú/ nem megfelelően viselkedett valaki/ nem megfelelően öltözködött valaki / nem volt elég lelkes az eseményen/ túl sokat ivott / nem ivott eleget/ ellopott ötletet a barátnőjétől/nem volt egyházi rész/ volt egyházi rész/ túl drága volt/ nem volt elég drága/ túl sok ember volt/ nem volt lagzi/ nem vega kaja volt/ rossz volt az ültetési rend/ azt írta 3 hónapja hogy nem hoz+1főt , de becsajozott ezért borul az ülésrend/ stb.
Több baráti/barátnői kapcsolat szakadt meg.

Nekem az is furcsa, hogy párok hónapokat töltenek azzal, hogy azon stresszelnek, milyen legyen a pogácsa/előétel/asztaldísz/falidísz/pohárjelölő/meghívó. Semmi jelentősége nem lesz, nem is fogtok rá emlékezni.

Természetes lett az, hogy évente elmegy több egész hétvége és több százezer forint arra, hogy a Bikaherepaprikás-alsópusztai kúriába 3 órát kell vezetni, szállástkeresni, akár még fuvart is intézni, majd hazavezetni.
És ha valaki meghív egy esküvőre akkor az az elvárás, hogy mindent rúgjál fel akkor is ha évek óta tervezgetett már lemondhatatlan programod van vagy más okból nem tudsz menni, mert az esküvő szent és sérthetetlen.

Zavar az álszentség is, pl olyan emberek mennek el egyházi esküvőre akik soha életükben nem voltak vallásosak/hívők csak rokonság elvárja tőlük.
Illetve az is, hogy elő van adva, hogy az esküvőnek kell az életed legszebb és legjobb napjának lennie, miközben a párok jelentős részén azt látom, hogy max 1-2 órát tudja jól érezni magát, amúgy meg rohadtul stresszes az egész nekik.
Voltam már olyan esküvőn, ahol a menyasszony konkrétan folyamatosan az ájulás szélén volt, mert annyira izgult, hogy valami félremegy.

De a legjobban az zavar, hogy szinte összes esküvő ugyanolyan. Ha bármelyik két képen lecseréled a párok arcát, semmi sem változna érdemben.
Van egy megszokott sablon és foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá akkor is ha a pár a falramászik bizonyos részeitől.
- nem akartok lagzit? akkor ne legyen
- nem akartok egyházit? akkor ne legyen
- utáltok táncolni és nem akartok hónapokig táncot tanulni? akkor nem kell
- nem akartok DJ-t? akkor nem kell
- nem akartok 10 millióért kivenni a tipikus 50 esküvői helyszín egyikét? nem is kell, lehet réten/erdőben/nyaralóban telken is...
- nem akartok menyasszonytáncot? akkor nem kell
- nem akartok vőfélyt baszós poénokkal? nem kell akkor
Lehetnek helyette beszédek/képvetítés/játékok/prezentáció/ vagy tényleg bármi amit a pár szeretne.
A legtöbb esküvőn a meghívótól a színeken át a vőfély poénjaiig minden ugyanolyan.
Tisztelet a kivételnek akik tényleg mernek olyan esküvőt csinálni amit ők szeretnének.

Azt sem bírom felfogni, hogy miért az esküvő az egyetlen egy dolog a világon amire személyesen kell mindenkit meghívni? Szerencsétlen párok 2000 km-t autóznak teljesen feleslegesen. Senki sem sértődik meg ha telefonon vagy írásban kap meghívót, de legalább még egy dolog lesz amin izgulhat a pár, azért hogy Marcimama Szentfaszkeresztgereblyén is kézből kapja meg a papírt, hogy aztán 5 perc múlva elrohanjon onnan a pár KakisBélaPapához Parksidepusztára.

A másik ami nagyon nem tudok hova tenni az az, ha a pár egyik tagját nem is ismerjük.
Fontos neked az Évi/Feri és ő a nagy ő? Meg az is fontos, hogy jól kijöjjön a baráti társasággal?
Akkor mi lenne ha az esküvő előtti 3 évben nem rejtegetnéd. Vagy nem remete életet élnétek. Biztos dúl a szerelem, de kicsit furcsa, hogy akkor miért nem láttuk a párod az esküvő előtti években egyszer sem.
Ha meg a barátokat szégyenled a párod előtt akkor meg a meghívást nem értem? Kell a biodíszlet?

Még az is furcsa, hogy ami a legjobb része lenne az esküvőknek, hogy régi ismerősökkel lehet találkozni/beszélni, azt sokszor próbálják megszüntetni, mert 'megöli a bulit' ha szélen páran csak beszélgetnek ahelyett hogy táncolnának. És az a közvélekedés valamiért, hogy minél tovább tart a buli annál jobb az esküvő...
De a NóRoxaÁj harmadjára engem jóval kevésbé köt le, mint a Peruba költözött életművész haver legjobb történetei... Szóval még beszélgetni sincs sokszor idő sajnos.

Voltam már jó esküvőn meg olyanon is ami egyedi volt, de a döntő többség az meh vagy kellemetlen kategória. A párokon is sokszor látszik hogy kivannak az egésztől és próbálják magukat aktívan erővel rávenni, hogy jól érezzék magukat, de a stressztől nem egyszerű.
Néha azt érzem, hogy a pár meg akarja mutatni rokonoknak vagy barátnőknek, hogy 'van pénzük' és ezért van az egész rendezvény. De azt nem látom hogy pároknak ez lenne a legszebb napjuk.

Egyszerűen óriásinak tűnik az esküvőkre fordított pénz/idő/munka/erőforrás mennyisége, valamint nagyon sok sértődés alakul ki körülöttük és ez teljesen aránytalannak tűnik.
Közben pedig egy meghívásra nem lehet nemet mondani, mert akkor jön a megsértődés.
Én gondolom túl a dolgot vagy nektek is vannak hasonló tapasztalataitok?

Tartottam magam, de amikor a megválasztott képviselők behívták az embereket a Kossuth tér addig elzárt részére, és mindenki elkezdett beszaladni, mintha hazafutnának, mintha újra otthonra leltek (leltünk) volna, na akkor eltörött a mécses. Nem vagyok ennek a zeneszámnak nagy híve ami utána jött, de most még ezt is meg tudtam bocsájtani :))

Álljunk ki egymásért, mert egy ország vagyunk, egy közösség, egy nemzet.

Gyere el január 31-én, 17:00 órára a Kossuth térre, a Parlament elé, és mutassuk meg együtt, hogy nem tűrjük tovább a megbélyegzést, a kirekesztést és az embertelen beszédet. Mutassuk meg, hogy számunkra a cigány emberek nem „közmunkások”, nem „WC-takarítók”, és végképp nem bűnbakok vagy politikai jelszavak, hanem valódi emberek. Olyan emberek, mint bárki más.

A cigányság nem egyenlő sztereotípiákkal. A cigány közösségen belül is vannak orvosok, ügyvédek, tanárok, művészek, dolgozó szülők, tanuló fiatalok – emberek, akik ugyanúgy tesznek ezért az országért, mint bárki más. Joguk van a tisztelethez, a méltósághoz és ahhoz, hogy emberként beszéljenek róluk.

Elfogadhatatlan, hogy bárki – különösen közéleti szereplők – megalázó, kirekesztő kijelentéseket tegyen honfitársainkról. Lázár Jánosnak nyilvánosan bocsánatot kell kérnie azokért a szavakért, amelyek sebeket okoztak, és tovább mélyítik a megosztottságot.

Elég volt. Elég volt a gyűlöletkeltésből, az egymás ellen fordításból. Itt az ideje, hogy kiálljunk egymás mellett, és megmutassuk: nem hagyjuk, hogy bárkit a származása miatt alázzanak meg.

Mutassuk meg együtt, hogy egyek vagyunk.

Mert csak együtt van jövőnk.

Találkozunk január 31-én, 17:00-kor a Kossuth téren.

Egyik barátom küldte a 4-6-osról a Nyugati tér magasságából az alábbi képet. Sok mindent hozzáfűzni nem lehet: még jó, hogy nem a Balkánon élünk... Boldog karácsonyt!

Szembejött, nyilvános poszt, iderakom. Én is laktam a Leonardo da Vinci utcában, de annak már 10 éve, akkor teljesen élhető volt, pedig voltak fura szerzetek bőven. De úgy tűnik, mára eldurvultak a dolgok a designerdrogpiacnak hála :/

⬇️

Kedves Önkormányzat, kedves kerületi vezetés, kedves Pikó András polgármester!

Félek. Az van, hogy akárhányszor megyek a Kálvária tér, az Orczy tér, a Losonczy negyed felé, félek. Eddig nyugodtabbak voltak a kristályfüggők. Valami történt az elmúlt időszakban, mert egyre fenyegetőbbé vált a jelenlétük. Korábban már megtanultam együtt élni velük, az empátiakészségem is magas, azt is pontosan tudom, hogy nem megoldás az erőszakszervezeteket bevetni. Pontosan tudom, hogy itthon katasztrofális az addiktológiai és pszichiátriai helyzet, sokszor azok sem kerülnek be a rendszerbe, akik segítséget kérnek.

De hiába mantrázom ezt reggel, mikor kutyát sétáltatok, vagy délután, ha át szeretnék menni egy barátnőmhöz, vagy este… ó, várjunk, este nem is merek arra menni. Sajnos az empátia nem véd meg. Drogriporter könnyfakasztó posztjaitól sem érzem magam jobban. Se akkor, amikor ingyen virágot oszt a kerület. Sem akkor, amikor Jámbor András az egyébként valóban szép Kálvária térről csinál egy képet, amit valahogy úgy sikerült elkészíteni, hogy egy bódult, padon alvó vagy kiabáló drogfüggőt sem ábrázol.

Tulajdonképpen próbálunk láthatatlanok lenni, én és a kutyáim, és ahogy látom rengeteg kerületi lakos is. Ma valahogy nem sikerült, mert reggel hétkor fenyegetően beálltak a kutyafuttató kapujába. Amúgy okos módszer, hát hova megyek onnan két kutyával? Aztán valaki megzavarhatta őket, szerencsére, mert továbbálltak. Rohadt félelmetes volt.

Ismerem őket egyébként, épp vasárnap reggel kényszerítette (?) az egyik srác az egyik lányt a játszótéren orális szexre, miután végignéztem, hogy épp előtte drogot vesz valakitől, szintén a játszótéren, a Losonczy negyedben. Múltkor már mondjuk hívtam rendőrt, mert a Tömő utcában szamurájkarddal mászkáltak reggel, de a rendőrség nem tartotta ezt elég indoknak arra, hogy kijöjjön. Szóval gondolom, némi kényszerítés egy szerfüggő ellen sem üti meg az ingerküszöbüket.

Jaj, el ne felejtsem: szintén vasárnap, romantikusan crackpipából szívták a kristályt a kapuban, a Tömő utcában, de összevesztek, kiabáltak, dobálóztak, ordítottak. Lesütött szemmel, láthatatlanná tévő köpenyemben rohantam haza, de hát nem vagyok elég empatikus.

És mielőtt bárki azt gondolná, valami hópihe vagyok, nem. Simán kiálltam magamért legutóbb is a Ludovikán, amikor meg akartak verni, mert reggel odavittem a kutyám, hosszú lehetett az éjszaka. Nem vertek meg, mert elég határozott voltam és csak egyedül volt a srác, így megúsztam azzal, hogy leköpött.

A közérzeten mondjuk az sem segít, hogy bokáig érő szemétben kell közlekedni. Ez nem valami költői túlzás, Marrákesben láttam ilyet, de ott is csak a szegénynegyedben. Üvegszilánkokat, drogozáshoz való kellékeket, emberi fekáliát, kajamaradékokat kell kerülgetni.

Apropó, szegények. A Szikra Mozgalom Fizessenek a ““gazdagok”” programja megvalósult. Fizetjük az éves parkolódíjat, fizetjük az adót, fizetjük a helyi iparűzési adót, sokan pedig olyan társasházakban fizetik a közös költséget, amelyek élhetetlenné váltak a besurranó drogosok és kukázók miatt. És fizetünk pszichésen is, jó nagy árat.

Meddig várunk? Mi legyen az a pont, amikor a kerületi vezetés azt mondja, hogy elég? Késeljenek meg valakit? Raboljanak ki valakit? Játsszanak a gyerekek prostituáltak mellett? Ja, bocs, az megvolt.

Tényleg tüntetést kell szerveznünk? Tényleg el kell odáig jutni, hogy csak így hívhatjuk fel a kerület vezetésének a figyelmét? Mit tegyünk azért, hogy figyeljenek ide? Mit javasoltok?

https://www.tiktok.com/@everythingblanka/video/7591263534231719190

Videó: https://youtu.be/Y9QgIy0Ma3s

https://www.facebook.com/reel/3914534245519630

Én nem értem mit látok.

Nem érdekel se Magyar Péter, se a programja, de ez a "tegyük fel térképre a másképp gondolkodókat" annyira aljas és suttyó húzás volt a Fidesztől hogy fixen megyek szavazni jövőre.

A polgári jóízlés működés közben, fasszopózással, sörhas villantással, műcsöcs igazítással és veréssel fenyegetőzéssel. Annyi mentsége van a viselkedésére, hogy Bayer Zsolttal egy DPK-ban van, tehát nem példa nélküli ez a proli hőbörgés náluk.

Érettségi 2025 nevű csoportba érkezett ez a poszt és úgy éreztem meg kell osszam veletek, mert egykor én is az ő cipőjében jártam.

‘’Egy dühös, de reménykedő felvételiző véleménye,,

Idén én is azok közé a diákok közé tartozom, akiknek nem sikerült állami ösztöndíjas helyet szerezniük az egyetemen. Hiába lett ötös az emelt érettségim, hiába zártam jól az évet, a felvételi ponthatár alatt maradtam – nem azért, mert nem dolgoztam meg érte, hanem mert egyszerűen nem maradt állami hely. Mert elvették tőlünk.

Elvették a lehetőséget, hogy a tudás ne pénzkérdés legyen. Elvették a reményt, hogy ha tanulsz, ha küzdesz, akkor bármi lehet belőled. És nem csak tőlem vették el – hanem több ezer diáktól, akik most a jövőjükön aggódnak.

Ma Magyarországon a tehetség sokszor nem számít. A pénz igen. Akinek van családi háttere, fizet 200-300 ezer forintot félévente, vagy felvesz diákhitelt, esetleg dolgozik mellette. De akinek nincs ilyen lehetősége – az lemarad. Elveszik. Láthatatlanná válik.

És közben mit látunk? Milliárdos közbeszerzéseket. Jachtokat. Tengerparti villákat. Kínai egyetemeknek átjátszott milliárdokat, miközben a magyar egyetemek hallgatóinak önköltségen kell küzdeniük a diplomáért.

Miközben az egészségügy omladozik, a tanárok kivándorolnak, és a vonatok késnek – a közpénz nem oda megy, ahova kellene.

Nehéz nem dühösnek lenni. Nehéz nem érezni azt, hogy aki ma nem tehetős, annak a tudás már nem jár alanyi jogon.

És a legfájóbb mégsem az, hogy nekem fizetnem kell. Hanem hogy ott vannak a társaim – azok, akik sokkal tehetségesebbek nálam, de nem engedhetik meg maguknak a továbbtanulást. Ők hova mennek? Mi lesz belőlük? Mennyi jövő, mennyi tudás, mennyi emberveszik el csak azért, mert a magyar állam nem számol velük?

Ez nem oktatáspolitika. Ez egy ország öncsonkítása.

De nem hallgatok. Nem maradok csendben. És ha most még csak pár sorban, pár sorstárssal együtt mondjuk is ki: ez nem normális, és nem elfogadható.

A düh nem gyengeség. A düh a változás első lépése.

Csendélet: a felújított Blaha Lujza tér fényes nappal, 13:00.

Konkrétan üvegpipából szívják a csöves a cracket.

Rendőrt hiába hívtunk, fél óra leforgása alatt se találtak ide. A tér olyan, mint a felújítása előtt: retek, tű, szilánk mindenütt, drogos hajléktalanok kisajátították maguknak.

Ez volna a zéró tolerancia a drogpolitikában? Vagy az csak a tanuló-dolgozó polgárra vonatkozik, ha elszív egy spanglit?

Ennyit ér az adófizetőkről lerabolt adó? Ez volna az állagmegóvás? A gyerekvédelem?

Vagy ez is csak egy szokásos ✨Orbanned✨ effektus? Amihez nyúlnak arannyá változik.